CONFERENCE 2000 in HUNGARY
“Children’s Inner & Outer Peace”

FOCUSING at BIRTH
by Julianna Novák

Dulaként - szülés körüli segítőként - valamint szülésre és szülői szerepre felkészítő tanfolyamvezetőként dolgozom 5 éve, a fókuszolást 3 éve tanulom. Az elmúlt 2 év során számos tapasztalatot szereztem arról, hogy a várandósság és a szülés során hogyan segítheti ez a technika a természetes szülés útjában álló testi-lelki akadályok leküzdését. Véleményem szerint a szülés egy természetes folyamat, melynek intézetbe való bevitele, a technika vívmányainak felmentő serege, valamint az orvostársadalomnak a kontroll-és felelősség átvállalása az anyától a természetes szülés/születés akadályoztatásához vezetett, hazánkban immáron fél évszázada szem elől veszítve az intézményesítés elsődleges célját, a biztonságot. Jelenlegi társadalmi berendezkedéseink idestova a harmadik generáció szülési rituáléit, szokásait befolyásolják s szabnak gátat a szülés körüli folyamatok ösztönszerű beindulásához és lezajlásához. A nőkben él ez az ösztön, de egyre inkább háttérbe szorul, elfojtódik, s így többségük mára már elveszítette a természetes szülésre való igényét és képességét. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a magzat szempontjából is nagy jelentősége van a természetes születésnek, hiszen egyre több kutatási eredmény igazolja azt a feltételezést, miszerint a születés körüli sikeres megküzdési tapasztalat feltétele lehet az élet egyéb kihívásaival való sikeres megküzdésnek.

  Mindez együtt azt a feltételezést indította el bennem, hogy a fókuszolás (méghozzá az időben elvégzett fókuszolás) segítséget jelenthet a nőknek ahhoz, hogy visszatérhessenek a természetes, ősi ösztönvilághoz és a maga teljességében élhessék át az életadás fájdalmát és örömét.

Említést teszek néhány esetről, amikor segítséget jelentett a fókuszolás, és egy esetet részletesen elmondok, amikor nem volt lehetőség az alkalmazására, pedig jó lett volna.

  Az első várandós anyát több hónapon keresztül több alkalommal kísértem a fókuszolásban, s egy természetes szülés - születéstörténet koronázta közös munkánkat. Eleinte az összes technikai csoda bevetését szükségesnek ítélte a saját szülése idején, ám a fókuszolások után, közeledve a várva várt eseményhez, egyre inkább úgy érezte, hogy ezzel a feladattal a saját teste egyedül is képes lesz megbirkózni. Ebben az orvosa és a férje is teljes mértékig a partnerei voltak. Ma is büszke rá, hogy képes volt beavatkozások nélkül is világra hoznia a gyerekét.

  Két másik esetben is sikerült - mindkét alkalommal egy - egy hosszabb telefonbeszélgetés során - olyan energiákat mozgósítanom a (szülés várható időpontjához nagyon közel) hozzám forduló édesanyákban, hogy a farfekvéses babájukat meg tudták szülni természetes hüvelyi úton, noha az orvosi prognózis császármetszés volt. (Ma Magyarországon ritkaságszámba megy, ha valakinek megengedik az orvosok, hogy az első gyerekét, ha farfekvéses, hüvelyi úton szülhesse meg.)

 Tapasztalataim alapján felállítottam azt a hipotézist, miszerint a természetes szülés útjában álló testi - lelki akadályokat a leghatékonyabban a várandósság idején, a szülés megindulása előtt lehet elhárítani fókuszolás segítségével. Ezért a hozzám forduló várandós pároknak fel szoktam ajánlani ezt a lehetőséget.

  Ezt a feltételezésemet igazolta a következő eset, amikor felajánlottam és a pár el is fogadta  a fókuszolás lehetőségét, de az időpont konkretizálása addig halasztódott, míg a szülés váratlanul megindult a számítottnál egy héttel korábban. A szülés folyamata nagyon lassan haladt, egy ponton meg is akadt, noha kívülről az ellenkezője látszott. Az anya éppen a kimerülés határán állt, mikor úgy gondoltam, ismét felajánlom egy fókuszolás lehetőségét. Elfogadta, és kb. egy órán át, igen erős és sűrű kontrakciók közepette zajlott egy nagyon szép, számomra igen megható folyamat, melyben az egyik akadályon túljutott ugyan, s ez egy időre valóban segítséget jelentett, de talán már túl késő volt és túlságosan is kimerült ahhoz, hogy a többieken is átlendüljön. Nem tudott új energiát meríteni, teljesen kifáradt, már csak az orvosi beavatkozás (oxytocin infúzió és epidurális érzéstelenítés) segített. Egy ponton a császármetszés lehetősége is felmerült, de az orvos türelme, az apa pótolhatatlan jelenléte és aktív segítsége és nem utolsó sorban a baba jó méhen belüli állapota átlendítette az anyát a holtponton. Végül nagyon szép, bár beavatkozásokkal teli szüléssel fejeződött be ez a hosszú és rengeteg energiát felemésztő vajúdás.

  Ebből az esetből tanulva a következő párral, akik megkértek, hogy a szülésüknél dulaként legyek jelen, megegyeztünk abban, hogy legalább két héttel a szülés várható időpontja előtt leülünk beszélgetni arról, hogy mit hogyan szeretnének a nagy esemény idején, miben és hogyan tudok én a segítségükre lenni, pl. fókuszolás stb. A szülésre és szülői szerepre felkészítő tanfolyamon, melyen ők is részt vettek, feltűnt nekem, hogy az  anya szinte minden foglalkozáson megemlíti az édesapját, aki orvos, s akit nagyon szeret és tisztel. Az a tapasztalatom, hogy a várandósság idején az anyák az édesanyjukhoz fűződő érzéseikről, gondolataikról szoktak inkább beszélni, ezért szokatlannak találtam ezt a jelenséget. Azt reméltem, hogy a személyes beszélgetésen majd fény derülhet ennek okára is. Azonban a szülés előtti beszélgetésre, s így az esetleges fókuszolásra sem kerülhetett sor, mert ez a baba a várt időpontnál három héttel korábban jelezte, hogy elő akar bújni. Az anya egyszer ugyan tett említést arról, hogy ő korábban fog szülni, de erre a megjegyzésére akkor nem figyeltem fel. A vajúdás folyamata kb. 10 órán át nagyon intenzíven zajlott, ám az orvosi vizsgálat azt jelezte, hogy ennek ellenére nem halad előre, a méhszáj tágulása még nagyon a kezdetén tart. E hír hallatán az anya kétségbe esett, úgy érezte, hogy fogytán az ereje. Sírt, s egy ponton monológba kezdett, mely az édesapjának szólt. Kb. négy órán át tartott ez a monológ, nagyon sok gyerekkori élmény tört fel belőle, miközben 4-5 percenként jelentkeztek a méhizom összehúzódások, melyek igen erősek és fájdalmasak voltak. Nem tudtunk máshogy segíteni neki, csak a jelenlétünkkel, a kezét fogtuk és simogattuk. Amikor befejezte ezt a monológot, beült egy kád melegvízbe, s itt üldögélt vagy három órán keresztül, majd kiszállt a kádból, s nemsokára, kb. két óra múlva beavatkozásoktól mentesen, teljesen természetesen megszületett a baba, aki a 37. hetet épphogy betöltve is már 3200 g-ot nyomott, s teljesen ép, egészséges újszülöttként látta meg a napvilágot. A csaknem húsz órás vajúdást követő szülés után még néhány órán át velük maradtam, és ekkor fény derült a rejtélyre is. Az anya az egész várandósság idején és a szülés során is édesapja jóslata ellen küzdött. Az orvos apa felállított egy diagnózist, miszerint a lányának olyan keskeny a csípője, hogy csak császármetszéssel lesz képes világra hozni a babát. Ezt a kijelentést ráadásul nem is szemtől szembe mondta a lányának, hanem a család többi tagján keresztül juttatta el hozzá. A várandósság hónapjai alatt erről egyáltalán nem tudott beszélni az apjával, hiába szeretett volna, édesapja kerülte, hárította ezt a témát. Így az anya ösztönös önvédelmi reakcióként hozott egy olyan döntést - félve az apai jóslat beteljesülésétől -, hogy a babának mindenképpen korábban kell megszületnie azért, hogy biztosan átférjen a medencéjén, s elkerüljék a császármetszést. A baba megértette és elfogadta az édesanyja félelmét és segített a terv megvalósításában. Én pedig megértettem, hogy miért haladt olyan nehezen és lassan ez a vajúdás, miért volt szükség a monológra és miért tudott a monológ után szépen továbbhaladni a folyamat. A saját felt sense-em már a szülés előtt megmutatta, hogy ebben a történetben hol lehet számítani elakadásra. Ha sor kerülhetett volna rá, akkor egy fókuszfolyamatban talán sikerült volna előcsalogatni az anyából ugyanezt a monológot még a szülés előtt, s a szülés sem járt volna ennyi kínnal, szenvedéssel, hiábavaló erőfeszítéssel, s talán 2O óra helyett 6-8 óra alatt lezajlott volna. Most, a szülés lezajlása után is lehetőség van egy vagy akár több fókuszolásra is, mely a még megmaradt testi érzéseket oldhatná és a jó érzésekből keletkező újabb energiák segíthetnék az apa és lánya közötti kapcsolat továbbfejlődését. (Azóta sem tudták megbeszélni ezt a problémát, bár a baba születése óta jelentősen javult a kapcsolatuk.)

  Nagyon nagy lehetőséget látok a fókuszolás születés körüli alkalmazásában az emberi kapcsolatok  alakítása terén, hiszen a kórházakban szinte kizárólag fizikai és kémiai úton próbálják befolyásolni a testi történéseket. Ehelyett az érintettek (apa, anya, gyerek) teljes személyiségét figyelembe véve lenne jó engedni, hogy saját  akadályaikat maguk küzdhessék le, s ehhez megfelelő lelki támaszt kaphassanak a sikeres természetes szülés - születés érdekében. Ugyanakkor tudom, hogy ennek megvalósításához sokkal több idő, energia és figyelem szükséges, no meg egy másfajta szemlélet, mint ami ma uralkodik a hazai szülészeti ellátásban.

INT. FOCUSING INSTITUTE   GENERAL INFORMATION   WORLD NEWS   SUPPORT

Ch.F.C.
FOCUSING.ORG
WORLDNEWS
SUPPORT
GENERAL-INFO-e
CONFERENCE '98

OPENING
  R. STELTER
  M. HENDRICKS
  M. STAPERT

TEAM
  LEARNINGGR.
  TRAIN. /FACIL.
   SELF-REFL.GR.
  English-Hungar.

INTRO
  ANCHOR
  LEARNING

PARENT/INFANT
  PARENT/INF.
  FOCUS at BIRTH
  english-hungarian
  PARENTS-CLUB
  english-hungarian

REPORTS
  E. FENDICK
  C. SCHENK-song
  NEWSPAPER-hu
  A. van HOLST

PICTURES
  CONFERENCE
  HOLLOKO
  CELEBRATION