KONFERENCIA 1998
Fókuszolás a Gyermekekkel

Feljegyzések az Elso Nemzetközi Gyermek-Fókusz Konferenciáról
Sabine Boss

"Szabad tér teremtés" a folyamat részére
Barbara Rolsma

Hosszú utazás Magyarországon
Lucy Bowers

Feljegyzések az Elso Nemzetközi Gyermek-Fókusz Konferenciáról   "Szabad tér teremtés" a folyamat részére   Hosszú utazás Magyarországon

  Feljegyzések az Elso Nemzetközi Gyermek-Fókusz Konferenciáról
Sabine Boss, Alkmaar, december 1998.

1998. októberében a magyarországi Salgótarjánban rendezték meg az elso olyan 5-napos konferenciát, amelynek témája: "Fókuszolás a Gyermekekkel". A konferencia elindítói és szervezoi: Marta Stapert (kiképzo fókusz tréner, megbízott közép- és kelet európai fókusz koordinátor, gyermek pszichoterapeuta), Ynse Stapert (a menedzsment ismeretek vezeto oktatója, család pszichoterapeuta, fókusz-tréner), Kováts Eszter (pszichológus, Gordon-tréner, szupervizor, fókusz-tréner) és a Népjóléti Képzési Központ dolgozói, akiknek munkáját egy zavartalan lefolyású, látogatott konferencia jutalmazta. 13 ország - Egyesült Államok, Ukrajna, Románia, Németország, Hollandia, Dánia, Izland, Nagy-Britannia, Svájc, Izrael, Kanada, Csehország, és a fogadó Magyarország - 75 résztvevovel képviseltette magát a rendezvényen.

Az elképzelések szerint több, a konferencia egész idotartamára megszervezett tanulócsoport közül lehetett a résztvevoknek elore választani, hogy melyikben kívánnak dolgozni. A különbözo témák az alábbiakra terjedtek ki: egyéni munka a gyermekkel (pl.: a gyermek-pszichoterápiában), fókuszolás az osztályteremben és fókuszolás saját gyermekkel (szüloknek, gondozóknak). A csoportok kommunikációs nyelvei a német/magyar és az angol/magyar volt, tolmácsok segítségével.

A tanuló-csoportok mellett feldolgozócsoportok is alakultak, ahol mindenki az anyanyelvén beszélhette meg a konferencián szerzett benyomásait, és e csoportokban volt lehetoség az egyéni fókuszolásra is. A program egy reggeli és egy délutáni plenáris ülésbol állt, ezt a tanuló-csoportok, majd este a feldolgozócsoportok követték. Az átfogó és mindenkit kielégíto program során a munka és a relaxálás egyensúlyba került. Ez utóbbit elosegítették táncolások, sot egy izgalmas kirándulás is a jellegzetes boráról híres Eger városába.

A konferencia munkamódszerének alapját a hipotézis-folyamat modell, mint személyek közti interaktív közlési modell képezte – ez a Gendlin "Fókuszolás és Pszichoterápia" címu könyvébol vett gondozói alapmagatartás legfontosabb alkotórésze. Ez volt a témája Ynse Stapert elso plenáris ülésének, és ez volt az egész konferencia vezérfonala.

A nyolcéves Jackie szavaival szemléltetve mindezt, akit késobb Gloria Bruinix videofilmjén ismertünk meg: "Sok olyan dolog van, amirol azt hiszem hogy nem tudom, de tudom."

Két, személyek közti interaktív közlési modellt hasonlított össze: a diagnózis-instrukció vagy szabályozás modellt és a hipotézis-folyamat modellt. Az elso a hagyományos "kívülrol belülre" történo tanulási módszert jelenti és egy elore meghatározott cél vagy "termék"' felé tart - a tanuló tudja "azt a valamit". Ez kevés teret ad a választásnak, nincs belso bizalom és nincs lehetoség kockázat vállalására. A hipotézis-folyamat modell esetén a tanulás "belülrol kívülre" történik; interaktív közlés eredménye, és nem termék- vagy célorientált. Kölcsönös védelmet, közös felelosséget biztosít, amikor a két személy közti kommunikációt semmi nem zavarja, de szabad teret tart közöttük. A másik emberrel egy egységet hoz létre, aki állandó mozgásban van, akivel minden helyzet, esemény gyermekkorában történt meg. Gyakori, saját gyermekkorról való fókuszolás segít abban, hogy nyitott kapcsolatunk legyen a saját gyermekeinkkel.

A Zack Boukydis és Marta Stapert által közösen vezetett plenáris ülés témája a "Születési élmények és annak hatásai" volt. Bevezetésként elmeséltem, hogy hogyan fókuszoltam az újszülött kislányommal a születési élményeirol. Miután a beleegyezését kértem, hogy szavakba önthessem azt, amit érezhetett, megpróbáltam együttérzoen leírni, hogy az élményei, amiket átélhetett, milyenek voltak a számomra, és szerintem miért történtek úgy a dolgok, ahogyan történtek. Egyedül és elszigetelve érezhette magát; ami nyomasztó és félelmetes lehetett neki. Hiszen az anyaméhben kellemes és biztonságos volt a légkör, amit neki váratlanul el kellett hagynia. A lányom végig nagyon éberen figyelt rám, és amikor elege volt, egyszeruen elfordult majd elaludt. Ahogy az elso alkalommal, úgy késobb is néhányszor így fókuszolva beszéltem hozzá az éjszakák folyamán.

Úgy tunik, hogy ha síró és látható nyugtalanságot mutató gyermek talpának egy bizonyos, közvetlen a sarok elott lévo pontját megnyomjuk, és ha ettol megnyugszik, akkor a még fel nem dolgozott születési élmény jutott kifejezésre. Ezt a gyakorlatot minden fókuszolás után óvatosan megismételtem, s bár az elején sírt, fokozatosan csökkent a feszültség benne, míg végül teljesen megszunt. O nagyon együttmuködo kisgyermek, vele mindig képes leszek fókuszolni, csakúgy, mint a többi gyermekemmel.

Ezután Zack mesélt a munkájáról, a szülokrol és csecsemokrol, inkubátoros vagy beteg babákról, olyan kisgyermekekrol, akiknek szenvedélybetegek a szülei. Tanítja a szüloket a fókuszolásra, és a benne rejlo energiával kezeli a csecsemoket. Célja az, hogy a szülo és gyermek közti kapcsolatot tökéletesítse.

Rávezeti a szüloket arra. hogy az újszülött kisbaba is egy személyiség, aki sok mindenre képes, például az öklét szopva meg tudja nyugtatni magát, amivel mellesleg elosegíti az oxigén beáramlását. El tudja mondani nekünk, hogy hogyan érzi magát. Zack megmutatja a szüloknek, hogy ha kisbabának elege van a környezetébol, elfordul, de ez nem azt jelenti, hogy a szüleitol fordulna el.

Marta a születési élményeknek a személyre gyakorolt hatásairól beszélt. Ha valaki például nehezen jött a világra, lehetséges, hogy kisbabaként maradandó érzelmi benyomás éri, és ez felnott korában is hat. Olyan érzések keletkeznek bennük, mint "kár a gozért", vagy "senki sem szeret", és "velem senki sem törodik". Az érzések ilyen megfogalmazódásai surun tartalmazzák a "mindig" vagy a "nem" szót. Ha ezeket az élményeket nem dolgozták fel közvetlenül a születés után, van lehetoség késobb is, akár felnottkorban megtenni. Az ilyen célra alkalmazott fókuszolás hasznos eszköznek bizonyult az élmények felismerésére, és a feldolgozás folyamatának elosegítésére.

Ezek után párokban fókuszoltunk, egy olyan kisbabává (saját belso gyermekünkké) válva, aki valami kis fájdalmat érez. A párunknak az erre való empátiás reagálást kellett gyakorolnia.

A konferencia másik figyelemre méltó momentuma az volt, amikor az egyik plenárison Gloria Bruinix három alkalomból álló, a kis Jackie-vel együtt tartott fókusz-ülésrol szóló videofilmjét láthattuk. Lenyugözo volt látni, hogy milyen tempóban haladt a folyamat, milyen gyorsan magukévá tették Jackie egy komoly problémáját, s hogy ez mennyire pozitívan hatott rá. Látva és hallva világossá vált, hogy egy ilyen folyamat egy percre sem áll meg – defíníciójából következoen – tehát a résztvevoi is mindig változnak. Nincs jellembeli összeolvadás az interaktív kommunikáció során, hanem két különbözo ember erosíti egymást.

A hipotézis-folyamat modellre, mint útmutatóra alapozva kezdtük el a munkát a tanuló-csoportokban. Különleges élmény volt felfedezni, hogy a csoportunknak (de szerintem az összes többiben is így történhetett) közös volt a "felt sense"-e egy teljes csoport-fókusz folyamaton keresztül. A csoport tagjai képezték a "felt sense" részét. Figyelemreméltónak éreztem, ahogy Marta Stapert betartva a hipotézis-folyamat modell szabályait – nem célközpontúan, teret és tekintélyt adva a résztevoknek és a "felt sense"-eiknek – képes volt az egyének képviselte csoport "felt sense"-ének fókusz-folyamatát kísérni. Számomra a csoport "felt sense"-e érzékelheto volt, mint "valami" vagy "az", amely a körünk közepén mozog.

Egy közösen kidolgozott program alapján dolgoztunk, melynek során egymást vagy kitalált szerepeket játszottunk, és többek között az alábbi érdeklodési pontok alakultak ki a tanuló-csoportunkon belül:

? Még egy gyermek is ragaszkodhat hosszú idon keresztül egy megszokott tevékenységhez, például minden héten a terápiás ülés alatt sportolni szeretne. Ilyen esetben kizárólag olyan dolgokról beszél, amit az érdeklodése diktál. El fog jönni egy fordulópont, amikor a gyermek belülrol megváltozik.

? Munka a babaszobában – mit is érez egy játékbaba? (amikor egy gyermek "semmit sem érez")

? Ne félj az agressziótól, maradj egyszeruen vele mint egy társ.

? Ne legyél célközpontú, csak a folyamat számít igazán.

? Mint terapeuta lehetnek céljaid, de fogalmazd meg azokat hipotézisként.

? A némileg tömör attitud: a humor.

? "Ne eroltesd!"

? Mikor lehet fókuszolással közbelépni?

Most szeretnék egy rövid leírást adni a plenáris ülésekrol.

Ynse Stapert plenárisát a Marta által felvezetett gyakorlat követte, amikor hármas csoportokban próbáltunk meg elképzelni egy, a szülo és a gyermek között lejátszódható bizonyos szituációt, s azt szerepjátszva eloadtuk. Eloször a szülonek egy nagyon is tekintélyelvu embernek kellett lennie, másodszor a szülo minden próbálkozása ellenére a gyengébb fél, végül pedig a fókusz-attitud volt az uralkodó. Mindhárom szituációt megtapasztalhattuk, a szülo és a gyermek szemszögébol egyaránt. Hogyan lehet olyan kompromisszumra jutni, ami mindkét fél számára megelégedést hoz?

Zack Boukydis – aki Amerikában pszichológus, és a Children's Corner megszületésénél is jelen volt – két plenáris eloadást tartott, melyek közül az elso a belso gyermekkel való munkáról szólt. Egy újszülött legelso élményei hatással lehetnek késobbi életére. A belso gyermekkel való kommunikáció céljából gondolnunk kellett egy, az adott pillanatban hozzánk közelálló állatra, hogy megtapasztaljuk a "felt sense"-ét, majd eljátszottuk. Mindannyian egyszerre csináltuk a nagy körben, ahol ültünk, s rájöttünk, hogy az állatok kapcsolatot tudtak egymással teremteni. A következo feladat szerint párokban azon a témán fókuszoltunk, hogy mit szerettük volna, hogyan bánjanak velünk gyermekkorunkban.

Gloria kötetlenül dolgozott Jackie-vel, de kezelte a fókuszos módon való közös munkát, például lehetoséget adva a gyermeknek a rajzolásra. Így a találkozások formát kaptak, és Jackie-nek módja volt megnézni, kapcsolatba kerülni, és elmélyedni a rajzaiban. Mindezek olyan gyorsan történtek, hogy több résztvevo számára is hihetetlennek tunt. Gloria a kíséro-levelében elmagyarázta: a gondoskodás, amivel Jackie-vel dolgozott, biztosította, hogy a gyermek lelkének semmilyen sebezheto területét nem érte kár. Csak nyitott kérdéseket használt; "jó érzés ez neked?", "mit éreznél, ha bepillantanál a bensodbe?", "hogyan érzed mindezt?" vagy "van még valami más is?". Gloria kihangsúlyozta a felnottként való fókuszos "öntiszítás" fontosságát, azon célból, hogy ne álljuk el a gyermekek útját, és nyitottan tudjuk oket hallgatni.

Marta Stapert plenárisa a "rajzolás és fókuszolás a gyermekekkel" témán alapult. Mint gyermek pszichoterapeuta egy tanulási és érzelmi problémákkal küzdo gyermekek iskolájában dolgozik, és ott mutatta be a fókuszolást, a pedagógusok tanításával kezdve. A bemutató képet adott a fókuszolás és a rajzolás felhasználásáról, egy csoport gyerekkel vagy egyénileg. A gyermekeknek elmagyarázzák, hogy nem a rajz minosége a lényeg, hiszen o maga tudja csak igazán a jelentését. Alapveto fontosságú, hogy a fókusz-kíséro világos egyezséget köt a gyermekkel, rajzának bizalmas kezelésérol. A rajzolás után minden gyermek eldöntheti, hogy akar-e beszélni a képrol. Ezt nyitott kérdésként kell neki feltenni, hogy ne érezze kötelezonek. Amikor mi magunk próbáltuk, eloször zenét hallgattunk, majd lerajzoltuk, kiszíneztük azt, amit a "felt sense"-ünk elohívott. Ezután Marta elmesélte a "Piroska és a farkas"-t, s a mese miden fordulatánál lehetoségünk volt a megtapasztalt "felt sense" lerajzolásához, kiszínezéséhez. A következo feladat az volt, hogy a papíron kifejezve azonosítsunk egy bennünk rejlo gondot, nehézséget, s miután adtunk magunknak elég idot, érezzük, hogy történt-e valamilyen belso változás, természetesen ezt is lerajzolva, színezve. Nem jutottunk el a rajzolással addig a pontig, ami a testünk által mutatott kellemetlen pontok mindegyikének elegendo lett volna, az szinte egy tavaszi nagytakarítással ért volna fel, de rajzot cseréltünk és párokban megbeszéltük azokat.

Nagyon sikeres konferenciának bizonyult, inspirációt, rengeteg új ötletet, tervet nyújtva, és az egész világból számtalan hasonló gondolkodású ember tudta felvenni egymással a kapcsolatot. Meg vagyok gyozodve arról, hogy a gyermekekkel való fókuszolás nemzetközi terjesztéséhez nagyban hozzájárult ez a rendezvény. A környezet, valamint a Magyarországon kapott gondoskodás és vendégszeretet semmi kívánnivalót nem hagyott maga után: a konferencia professzionális, de mindenek felett szívmelengeto volt. Sikeressége a résztvevok rendezvény iránt érzett felelosségének is köszönheto. Biztosan nem vagyok egyedül a véleményemmel, amikor azt mondom, hogy örömmel várom a 2000 oszén. Magyarországon megrendezésre kerülo következo Nemzetközi Gyermek-Fókusz Konferenciát.

 

Feljegyzések az Elso Nemzetközi Gyermek-Fókusz Konferenciáról   "Szabad tér teremtés" a folyamat részére   Hosszú utazás Magyarországon

  "Szabad tér teremtés" a folyamat részére
Barbara Rolsma

Amikor felkértek a konferencia egyik csoportjának koordinálására, akaratlanul is egy kicsit ideges voltam az újdonság, a feladat gondolatától. Mégis elhatároztam, hogy az egész projekttel kapcsolatos "felt sense"-emre fogok hallgatni, ami megnyugtatott, hogy "csak" önmagamnak kell lennem. Ez egybevágott a konferencia témájával: "Többet tudsz, mint amit hiszel, hogy tudsz". Rájöttem, hogy ez a hozzáállás beválik; ahogyan az úgynevezett tapasztalatlanságom elenyészik, s helyébe lép a csoport más szférák tapasztalataiból táplálkozó érdeklodése. Egy olyan biztonságos légkört, nemzetközi együttmuködést és közös felelosséget teremtettünk, amelyben minden személy egyénisége kifejezésre tudott jutni. Így fejlodött ki két magyar kollégámmal való gyümölcsözo kapcsolatunk, és bebizonyosodott, hogy a felelosség megosztása csak gazdagít bennünket.

A 12 fos csoportunk 7 különbözo nemzetiségbol és sokféle hivatásból állt össze. Csecsemokkel, kisbabákkal, gyermekekkel, tinikkel és fiatal felnottek tanításával foglalkozó emberek jöttek itt össze, kiterjedt tapasztalatok igazi tárháza. Valaki mint tapasztalt fókuszoló volt jelen, míg más az alaptanfolyamon volt csak túl.

A munkának nekilátva tanultuk meg, hogy a csoport egyénekbol áll, és csak akkor tud csoportként együttmuködni, ha mindenki méltányolja a másikat. Rájöttünk, hogy a kultúrák különbözoségének ellenére, közösen, akár mint gyermek/belso gyermek vagy felnott, ha megbecsülést kapunk, akkor képesek vagyunk mély tiszteletet és nyitottságot nyújtani egymásnak. Ez természetesen egy nyitott ajtó, de pontosan az a bámulatosan muködo élmény várt ránk, amely a belso énbol áramlott kifelé, s élo példaként szolgált az Ynse Stapert plenárisán hallott hipotézis-folyamat modellre.

Azok a dolgok, amikben biztosak vagyunk, nem feltétlenül vágnak össze mások véleményével: ez is tisztán látszott a különbözo nemzetiségek között. Felnottként sem gondolhatjuk, hogy a bizonyosság, amit érzünk, a gyermekbe is a bizalom ugyanolyan érzését kelti. Mindenki azt akarja, hogy fel- és elismerjék a saját jellemét. A csoportunk ügyelt a biztonságos környezet, a fókuszoláshoz optimális feltételek megteremtésére, hogy mindenki megtapasztalja ezt az elismerést. A csoportfolyamatról szerzett tapasztalatokat hasznosíthatjuk a gyermekekkel való gyakorlati munkánkban bármilyen osztályban, akárhány évesekkel.

Elmondhatom, hogy a konferencia végére homogénné vált a csoportunk. Képesek voltunk továbbhaladni – a kétségeken, félelmeken is – a bezártságtól, a biztonságos, egymás iránti nyitottságba, a belso önmegismeréshez, a gyermekek felé irányuló fókusz attitudhöz, ami segíti oket önmaguk meghallásához.

 

Feljegyzések az Elso Nemzetközi Gyermek-Fókusz Konferenciáról   "Szabad tér teremtés" a folyamat részére   Hosszú utazás Magyarországon

  Hosszú utazás Magyarországon
(a fókuszolás iránti rajongásunk és a gyermekek szeretete)
Lucy Bowers

A másodpilóta felszólítása utasított bennünket a biztonsági övek becsatolására és felkészülésre a felszálláshoz. Susan-nal együtt nagyon izgatottak voltunk, és alig akartuk elhinni, hogy valóban útban vagyunk Budapest felé.

Az elozo nap Amszterdamban csodálatosan telt, számomra különösen személyes élmény volt. A "belso gyermekem" boldogan kelt életre gyermekkorom régi ízeivel, hangjaival, illataival teli utcáit járva. Amikor 1951-ben legeloször hagytam el Amszterdamot, bár ugyanerrol a helyrol, mégis teljesen más körülmények között zajlott. Az indulás a Kanadába kivándorló családnak, és az otthonmaradt rokonoknak, barátoknak egyaránt megrázó és fájdalmas volt. Sok könnycsepp hullott és sok fehér kendo lobogott a végso búcsú pillanatában. Egyikünk sem remélte, hogy valaha is látjuk egymást, hogy e nap után már csak a levelek és a fényképek kötnek össze bennünket S ez a meggyozodés a kislányra is átragadt, aki a felnottekkel együtt sírt akkor.

21-dik születésnapomra összespóroltam a pénzt az elso visszautazásomra, amit késobb sok követett. Így próbáltam ennek a meggyozodésnek a hamisságát bebizonyítani. A mostani utazás azonban különbözik az elozoktol. 14 évvel ezelott tanultam meg fókuszolni és szintén 14 évvel ezelott jártam utoljára Amszterdamban. Micsoda szokatlanul gazdag élmény fókuszolóként visszatérni a fókusz-partneremmel, Susan Watson-nal! A körülmények ilyen kellemesen szerencsés összejátszásához még hozzájárult az is, hogy mindössze 6 héttel ezelott Winnipegben egy fókusz-gyakorlaton a belso gyermekemmel való kapcsolatfelvétel élményét élhettem át, ami, így utólag visszatekintve, mintha a mostani utazásomat készítette volna elo.

Amszterdamban, emlékeimbe merülve egy olyan veszteségérzésen sikerült túljutni, amire nem fordítottam gondot az elmúlt 45 év során. A holland kislány izgatott és boldog volt bennem, ahogyan a kanadai nagymamával kapcsolódva új kalandok felé repül Magyarországra.

A Budapestig tartó kétórás repüloút felszállása alatt Susan és én megosztottuk egymással a gondolatot, hogy a tudás határa egyben a nemtudás határának felel meg. Mint tanárok sok éven át megtisztelve éreztük magunkat, ha megoszthattuk a fókuszolás iránti rajongásunkat minden érdeklodovel, aki eljött a "workshop"-jainkra megtanulni ezt a lenyugözo eszközt. A legizgalmasabb számunkra az volt, amikor arról érdeklodtek, hogy hogyan használjuk a fókuszolást az osztályteremben a gyermekekkel. Az elemisek (6-10 évesek), akiket én tanítok, minden felkínálkozó lehetoségnek örültek, amikor "liftezhettek". Ilyenkor velük valami számukra hiheto, hiteles dolog történik, amit ok csak nehezen tudnának körvonalazni. Susan tanulási és érzelmi problémákkal küzdo, azonos korú gyermekei rendszeresen kérdezgették: …"liftezünk ma, Mrs. Watson?" A gyermekek lelkesedése adott nekünk bátorságot ahhoz, hogy nyíltabban beszéljünk róla és folytassuk az osztályteremben való eredményes fókuszolást. Bizakodva kezdtünk eloadásokat tartani, "workshop"-okat ajánlani, hogy "hirdessük az igét" a kollégáink között. Saját tapasztalataink azt mutatják, hogy azok a gyermekek, akik kapcsolatba kerültek a fókuszolással és olyan tanároktól tanulták meg, akik maguk is fókuszolnak, úgy érzik, hogy képesek fokozni önbecsülésüket és kibontakozni minden téren, egyre integráltabb és holisztikus módon. Úgy érzik, a szellemi, társadalmi, érzelmi és fizikai szükségleteik elfogadásra találnak, törodnek velük, ugyanakkor nincsenek elszakítva intellektuális fejlodésüktol. A legfiatalabbak is növekvo mértékben válaszolnak az invitálásra, hogy törodo, érzo jelenlétet adjanak énjüknek, és ez a gondoskodás hatni kezd az osztály légkörére és további elonyként az osztálydinamikára. A megfigyelések ezekben az években sok következtetésre vezettek bennünket. Most pedig az elso Nemzetközi Gyermek-Fókusz Konferencia felé tartottunk. Tudtuk, hogy viszünk lelkesedést, tapasztalatot és elkötelezettséget magunkkal, de még nem sejtettük, hogy viszont mit is kapunk a konferencia résztvevoitol.

Nagyon szeretek repülni, különösen a felszállást élvezem. A "föld mogorva kötelékébol kicsúszva" a Felt Sense-em ismerosen vibrált, eros szívverést okozva. J.G.Magee "High Flight" (Magas Repülés) címu versébol, több részlet is ki- s beáramlott a légzésemmel. Bár a "napfény csendjének szentségébe" való belépés eloérzete, amely rettego bámulattal és hódolattal töltött el, nem igazán illett össze a szomszédaiméval. Susan a jobboldalamon észrevette, hogy a Felt Sense-emmel vagyok elfoglalva, és abbahagytuk a beszélgetést. A baloldalamon ülo hölgy egy kicsit idegesnek tunt, ami az alábbi beszélgetésre adott alkalmat: "nem, még soha nem repült ezelott...de igen, járt már egyszer Budapesten biciklivel. Nem, mi még soha nem voltunk Budapesten…igen, kanadaiak vagyunk…tanárok, és egy konferenciára igyekszünk". Nehéz körülírnom azt, amit a szomszédom következo kérdését hallva éreztem. Csak nem a Gyermek-Fókusz Konferenciára megyünk? A fókuszolók megtanulják útjuk során, hogy az élet tele van meglepetéssel. Anneke Broertjes szintén tanár, aki a konferencia felé tartott, Hollandiában, egy tanulási és érzelmi problémákkal küzdo gyermekek iskolájában dolgozik, ahol Marta Stapert is pszichoterapeuta. Marta volt a kezdeményezo, aki 1997 tavaszán eloször írt nekem, hogy meghívjon és megossza velem a konferencia terveit. Anneke elmesélte a "kis kosár" módszerét, mint metaforát a gyermekekkel való "szabad tér teremtéskor".

Susan és én beszéltünk a "liftezésrol", amit mi használunk a testben való utazás metaforájaként. Ennek a segítségével találják meg a gyermekek a saját történeteiket. A kétórás repüloút kétpercesnek tunt. A leszállás közben friss erovel és lelkesedéssel gondoltunk arra a pillanatra, amikor újra találkozunk Salgótarjánban a konferencián. Az Anneke-vel való véletlen találkozás is csak megerosítette annak a nagyszeruségét, hogy ilyen kalandok felé tartunk, és ezt mi hálásan fogadtuk. A Budapesten töltött egyetlen napunk huvös volt és esos. Egy háromórás meleg, városnézo buszutazás mellet döntöttünk. Ez volt az egyetlen lehetoség az idojárás, a távolságok és az ido összehangolására. A figyelmes és sokattudó idegenvezetonk segítségével valóban jó választásnak tunt, mert sokat láttunk és tanultunk. Igazán emlékezetesre sikeredett. A napot egy meleg, barátságos étteremben, egy háromórás vacsorával zártuk, majd testünk jelezte az alvás iránti igényét. Az idoeltolódás és a sok órás utazás megtette hatását.

A következo nap szintén egy kétórás utazás várt ránk, csak most vonattal. A végso úticélunk Salgótarján volt, ahol a konferencia folyt az elkövetkezo 4 napon. A pályaudvar inkább szorongást váltott ki belolünk, mint izgalmat. Többször is figyelmeztettek bennünket a zsebtolvajokra, rablókra. Sem Susan sem én nem beszélünk magyarul, de valahogy sikerült jegyet vennünk, amin viszont a célállomás nem volt feltüntetve, hanem valami más falu vagy város. A konferencia szervezoi ugyan küldtek nekünk menetrendet, aminek a segítségével rájöttünk, hogy 11:05-kor indul a vonatunk, de mégis melyik vágányról? Még az óriási, indulásokat és érkezéseket közlo kijelzotáblákon sem szerepelt a városunk neve. Alig 20 percünk maradt e probléma megoldására és minden pénztárablak elott hosszú sor állt. A konferencia papírjaival a kezemben beálltam az információ elotti sorba. A helyzetünk keltette aggódás miatt némi idobe telt, mire észrevettem, hogy a mellettem lévo hölgy a tekintetemet keresi. (Susan eközben a csomagjainkra ügyelt figyelmesen.) Akarta hogy lássam: neki is ugyanolyan papír van a kezében. Közös nyelvünk a német lett, ahogy rájöttem, hogy o is a konferenciára igyekszik. Madeleine Walder pszichoterapeuta Svájcból. Aggodalma azon a zsúfolt vasútállomáson a mienkével összecsengett. Közösen kiderítettük, hogy melyik a mi vágányunk és felszálltunk a vonatra, hogy újra mint trió utazzunk. Megosztottuk a vonatfülkét a konferencia felé tartó kétórás úton. Újra csak a fókuszolás iránti rajongásunk és a gyermekek iránti szeretetünk volt a beszélgetésünk tárgya. És még meg sem érkeztünk a konferenciára! Ezek a párhuzamos találkozások örömmel és hálával töltöttek el bennünket az út során.

A konferenciára szerdán délután 1:30 körül értünk. A megelozo pénteken hagytuk el otthonunkat fél kettokor! Hosszú út volt, de már idáig is nagyon megérte. A konferencia egy szóval kifejezve csodálatos volt. 13 ország több mint 70 résztvevojének Felt Sense-e hatalmas és jelentos volt. Most a fo akadálynak a fordítás kérdése bizonyult, hollandról angolra, németre, magyarra és vissza újra, újra és újra. Az elso napon én és a csoport maga is érezte, sot hangot is adott elkeseredésének, miszerint a szóról szóra való fordítás milyen idopazarló, s mennyire le fogja lassítani a konferenciát. A szervezok kitartásának, bizalmának és elorelátásának köszönhetoen ezeket a gondokat nem az angol nyelv központosításával orvosolták, bár azt sokan beszélték. A Gloria-féle videofilm vetítésén lettem figyelmes a változásra, a második napon. Lenyugözo volt annak ellenére, hogy a filmet minden harmadik, negyedik percben leállították a fordításért. A változást éreztem magamban és az egész csoportban. A konferencia további szakaszában minden kimondott szó gondoskodást és figyelmet kapott, megérezve, hogy a kommunikáció során a részletek milyen fontosak. A fordítás ideje alatt szintén minden szó meghallgattatott és befogadtatott. Ido és tér lett az ajándékunk, melyekkel testünk válaszolt, bevíve a szíveinkbol jövo szavakat mélyen a folyamatba. Türelmes várakozásunk meghozta gyümölcsét. Hirtelen bepillantást nyertünk a bennszülött északamerikai indiánok bölcsességébe, akik idot és helyet adtak (max. 5 percig) tudatosan, a körben ülo embereknek. Sosem felejtették el az egymás között átadott szent szavak meghallgatását és megtartását. Mennyi különleges élményben volt részünk, és milyen sok szinten! A fókusz lett a közös nyelvünk, és a gyermekek a közös kötelék. Erot ad a munkához, amire vállalkoztunk, azaz hogyan terjesszük el a gyermek-fókuszolást a világon.

A konferencia a következoképpen épült fel: nagycsoportos eloadások és kisebb tanuló- valamint önreflexiós csoportok. Kováts Eszter, Marta Stapert és a férje, Ynse koordinálták a konferenciát. Támogatóink: a budapesti Tranzit F& S, a New York-i Nemzetközi Fókusz Intézet (International Focusing Institute), a Haynal Imre Egyetem és a Népjóléti Képzési Központ. Végig nyilvánvalóan érzodött Marta és Ynse Stapert fáradhatatlan munkája, amellyel a fókuszolást terjesztik Hollandiában és Magyarországon egyaránt (Ynse két egyetemen tanít: Amszterdamban és Budapesten, Marta fókuszolást tanít Budapest egyetemein és Belgiumban, Gentben). Igen figyelemreméltó, hogy segítségükkel mennyire terjed a fókuszolás. 1996-ban mindketten részt vettek a Boston-i Nemzetközi Fókusz-Konferencián. Marta, mint pszichoterapeuta egy hollandiai iskolában használja a fókuszolást gyermekekkel, s lelkesen terjeszti tudását a tanárok körében is. Lelkesedése nyomán a bostoni konferencia étkezojében egy sarokasztalt jelöltek ki azoknak a résztvevoknek, akik a gyermek-fókuszolás elterjesztésében kívántak segíteni. Így született meg a Children's Corner, amely a gyermek-fókuszolás nemzetközi emelvénye. Azok után, hogy beléptünk az internetbe, és tovább folytattuk a tapasztalatok megosztását, az eredmény a mostani nemzetközi konferencia megálmodása és létrehozása lett.

A megnyitó során a konferenciának otthont adó Népjóléti Képzési Központ igazgatójának, Török Ivánnak üdvözlo szavait hallhattuk. Mélyen megérintett, ahogy ismertette, hogy az elmúlt három évben Magyarországon milyen sokat tettek a fókuszolás elterjedéséért. 10 évvel ezelott hagyták el az országot az utolsó, kommunista elnyomók, s azóta Magyarország, újabbkori történelmében eloször külföldi elnyomástól mentes, szabad ország. A fókuszolást ismerok száma gyorsan növekedik, nem kevesebb, mint négy egyetem bevonásával. Iván reményének adott hangot, miszerint a magyar nemzet belso gyermeke, a sokévi elnyomás után végre meghallgatást nyer a konferencia eredményeképpen. A szavait idézve: "Nemzeti történelmünk legkiemelkedobb néhány napja közel 40 évig úgy rejtozött el bennünk, mint az a belso gyermek, akivel most találkozni szeretnénk. S vállalni is ezt az igazi csodagyereket."

Az elso plenáris ülésen Ynse Stapert német nyelvu eloadását hallhattuk. Felhívta a figyelmünket néhány, a fókuszolással és a kíséréssel kapcsolatos kulcsfontosságú dologra, amit jó észben tartanunk. Két, személyek közti interaktív közlési modellt hasonlított össze, a termékorientáltat a folyamat-orientálttal. Az utóbbi szellemében történo tervezést ajánlotta. Emlékeztetett bennünket arra, hogy egy tanuló közösség vagyunk, amelyhez mindannyian hozzájárulunk saját tapasztalatainkból eredo szakértelmünkkel. Úgy tunt, a belso gyermekünk ezen élmények által megerosödtek, csak úgy, mint azok a gyermekek, akikkel dolgoztunk. Azért jöttünk így össze, hogy megosszuk tapasztalatainkat egy biztonságos, dominancia nélküli térben. Susan és én egyaránt éreztük, hogy jó helyen vagyunk, a megfelelo idoben. Amikor Ynse meghívására az elkövetkezo négy napon Jackie szavai nyomán dolgoztunk, méginkább éreztem a csoportbeli közösséget. "Tudom, de nem tudom, hogy tudom."

Ez volt az a pillanat, amikor rájöttünk, hogy három kanadai különleges bánásmódban részesül. Ez a Jackie nevu kislány szerepelt Gloria Bruinix videofilmjén is. Nemcsak mind a hárman kanadaiak vagyunk, de barátok is lettünk a Bio-Spirituális Fókuszolás által. Újabb csodálatos meglepetés!

Amikor nem a nagycsoportban dolgoztunk, kisebb társaságokra voltunk felosztva, ami vagy a tanuló- vagy pedig az önreflexiós csoport volt. Az együtt töltött ido igen intenzívre sikerült, reggel 8-tól minden este fél tízig. Susan-nak és nekem nagy örömöt okozott, hogy a mi tanuló-csoportunkban egy tucat pedagógussal kerültünk kapcsolatba. Külön szerencsésnek tartottuk, hogy másik két magyar és egy holland általános iskolai tanárral lehettünk együtt. Egy izlandi tanár, aki E.C.E-t tanít (Early Childhood Education – Kora Gyermekkori Nevelés), egy magyar pszichoterapeuta, és egy középiskolai angoltanár, aki a tolmácsolással segített. Egyéb fordításban - angolról magyarra és vissza - egy csodálatos fiatal diáklány segédkezett, aki megkedveltette magát az egész csoporttal. (Linda volt az is, aki a Gloria-féle videofilm teljes leírását lefordította). Szintén élvezhettük egy angliai hölgy társaságát, aki szüloi ismereteket oktat. Bilha Frolinger Izraelbol hozta csodálatos tapasztalatait. Novérével, Atsmaout Perlstein-nel együtt ünnepelték a legfrissebb híreket, miszerint engedélyt és támogatást kaptak az Oktatásügyi Minisztériumból a fókuszolás izraeli iskolákban való tanítására. Velük együtt ünnepeltünk mi is. A csoportunk változatossága egy erovel teli közeget biztosított, amely az egymásnak ajándékozott fókusz attituddel volt átitatva.

Felkértek minket Susan-nal, hogy mutassuk meg a fókuszolás osztálytertemben alkalmazott módszerét. Úgy döntöttünk, hogy az "élményen alapuló megközelítés" módszerét használjuk, mivel ezt Winnipeg-i tartózkodásunk idején hatékony technikának találtam. A két napig tartó szerepjátszás folyamán mi voltunk a tanárok, a többiek pedig az osztálybeli gyerekek. A szerepjáték ereje Winnipeg-ben kifejtette különleges hatását, és úgy látttam, kedvezoen fogadják. Az egyetlen kérdésünk az volt, hogy hogyan muködik mindez, lelassítva a fordítások miatt. Az is okozhat nehézséget, hogy a résztvevok különbözo kultúrkörökhöz tartoznak, ezért tapasztalataik és élményeik eltérnek. Mégis megkockáztattuk! A csoda újból, nagy hatással jelentkezett mindannyiunk elott, ahogyan belülrol tekintve a belso gyermekkel azt vizsgáltuk, hogy hogyan mutatkozik meg a fókuszolás egy gyermek elott. A csoport jól fogadta a bemutatónkat. Sot, még az utolsó esténken is, Budapesten más csoportbelieknek meséltünk, akik hallottak felolünk, és kíváncsiak voltak.

Sikerünket részben elokészítették a második nap reggelén végzett nagycsoportos gyakorlatok. Zack Boukydis kísérésével kapcsolatba léptünk a belso gyermekünkkel. Zack amerikai pszichológus, aki figyelemre méltó kutatásokat végez, és gyógyít. Különösen csecsemokkel és szüleikkel foglalkozik, valamint az o nem verbális kommunikációjukkal. Olyan mély tapasztalati elemeket tartalmazó eszmecsere volt ez is, mely összekötött bennünket egy testileg átélt módon.

Én Zack önreflexiós csoportjában voltam, Susan-nal viszont másikban. Ezekben a csoportokban közös volt a nyelv, nem volt szükség tolmácsra. Nagyon élveztem, hogy olyanokkal fókuszolhatok, akik más országból, kultúrkörbol valók, s Dr. Gendlin munkájának köszönhetoen mélyen a testben való "elföldeltség" biztonságában. Ebben a csoportban találkoztam Martina Pelakova-val is, aki a Cseh Köztársaságban pszichoterapeuta. Janet Abels-tol tanult meg fókuszolni, és Karl Kopriva küldte el a konferenciára. Martina örömmel hallotta, hogy mostanában sokat voltam együtt Ed-del és Pete-tel, és remélte, hogy egy napon találkozhatunk a közös BFS-beli tanárainkkal.

Marta Stapert szintén az én önreflexiós csoportomban volt. Csodáltam a lelkesedését és kifogyhatatlannak tuno energiáját. Úgy fogadott mindenkit és gondoskodott mindenkirol, mint egy tyúkanyó. Az egész konferencia alatt megnyilvánult az o munka iránti szenvedélye és felelosségérzete, ami nagyban hozzájárult a konferencia sikerességéhez.

Az ismerkedés estéin, amely az órákon keresztüli táncolást is jelentette, Marta nem csak mint résztvevo szerepelt, de mindenkit hívogatott rábeszélve, javasolva, hogy csatlakozzanak ohozzá. A négy nap így igen játékosan telt, bámulatos egyensúlyt valósítva meg a "fejmunka" és a "testi játék" között. Az október 23-i egri buszkirándulás is a balansz megteremtésének a része volt. A helyszín, csakúgy mint az idopont jelentéssel bírt, hiszen az a nap volt az 1956-os forradalomra emlékezo nemzeti ünnep. Eger törénelmi város, végvárral, szoloültetvényekkel körülvéve, Salgótarjántól délkeletre. A magyar tájból sokat láttunk, a történelmi távlatok megismerésében egy idegenvezeto segített, és az estét egy kellemes, a helyhez illo pincevacsorával zártuk az Egri Bikavér, a magyar konyha, és a cigány zene segítségével. Értékes emlékek Magyarországról.

Szombaton ismét hosszú napunk volt. Zack és Marta bemutatójával indult, amelynek keretében döbbenetes gondolatokat osztottak meg velünk a születési trauma és annak következményei kapcsán. Sabine Boss, aki Hollandiából érkezett, elmesélte, hogy hogyan fókuszolt a négyórás csecsemojével, hogy a születési traumát feldolgozzák. Csodát és bámulatot éreztem, s a belso gyermekemmel folyamatos rezonanciát keltett bennem ezeknek az újszeru gondolatoknak az átélése.

A nagycsoport az elozo napon nézte meg a Gloria-féle videofilmet. Mindenkit nagyon felkavart. Nézve Jackie hihetetlen átalakulását, mely rengeteget mondott a törodo érzo jelenlétrol. Sokan említették a buszon, és a szünetekben, hogy mennyire megérintette, s "feljogosította" oket, hogy megkockáztassák ugyanazt, amit Gloria tett Jackie-vel. Gloria, a csoportnak írt levelében kiemelte annak fontosságát, hogy ha valaki más emberek gyermekeinek akar fókuszolást tanítani, akkor a saját belso gyermekével is törodni kell, gondoznia kell. Megkérdezte önmagától: "Hogyan is tudok fókuszolni a gyermekekkel, amikor tudom, hogy bennem is nagyon sok dolog folyamatban van?" Nem csoda hát, hogy a konferencia a végére igen könnyesre sikeredett. A belso gyermekünk törodést, gondoskodást kapott és meghallgatásra talált. Megöleltük egymást, megígértük egymásnak, hogy kapcsolatban maradunk, s hogy újra találkozunk. Mindannyian megújulva éreztük magunkat, megerosödve az elhatározástól, hogy hazatértünk után folytatjuk munkánkat a közös élmények ösvényén. Mindent megteszünk azért, hogy a gyermekeink ne legyenek elhagyatottak. A gyermekek képességének kibontakoztató eszköze túl egyszerunek és értékesnek tunt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk. A saját gyermekkorunk gyógyítására szolgáló képesség adománya szintén a folyamat része. A konferenciának otthont adó központ igazgatója a reményét fejezte ki, hogy Magyarország belso gyermeke függetlenné válhat. Tizenhárom országba megyünk úgy vissza, hogy tudatában vagyunk: ezeknek az országoknak is megvannak a belso gyermekeik, amelyeket fel kell fedezni, és amelyekrol gondoskodni kell.

Mostanában Pema Chodoran könyvét olvasom. Azt ajánlotta, hogy próbáljunk ne csak reményekben élni. Olyannak mint én, állandóan kuzdeni kell hogy haladjanak a dolgok és bízni. Megerosödött hit és új igazságok felfedezése: ezt kaptam ajándékba, s így megengedhetem magamnak hogy hátradöljek, és ízlelgessem. Egyike a néhány évvel ezelott, magamnak felállított igazságoknak az, hogy a gyermekek a föld Kertjének legcsodálatosabb teremtményei. A Magyarországról hozott új tudásom elmondja, hogy egy "világi falu" van kialakulóban, amely a Kert felé igyekszik. Az út hosszú volt, de folytatódik.